FÓRUM

Úgy általánosságban:
Egy véleménykülönbség megtárgyalásakor számomra sosem a vitapartner személye a fontos, hanem a kinyilvánított vélemény tartalma, stílusa.
Itt, számomra mindig a Szövetség (értsd: tagság) érdeke a meghatározó.

Kedves Csaba!

1.) Ismered e, hogy a volt vezetőtársaim mit nem találtak járhatónak, illetve kivitelezhetőnek a 30 pontos felsorolásban? Tudomásom szerint személyed nem volt tagja akkor az elnökségnek, ahol ismertettem. Tőlem nem kérted azt el. Ismeretlenül (?) viszont nem illik állásfoglalást tenni, még ilyen (alap)szinten sem.
2.) A félrebeszélés klasszikus példája az, amit a tiszteletdíj címén leírtál. Mostanában, tudomásom szerint téged sem kér meg Jancsi, így érthető, hogy 1997. óta semmiféle juttatást, tiszteletdíjat, költségtérítést nem vettél fel a Szövetségtől semmilyen címen. A havi 50 órával, amit a közjaváért teszek (díjazás nélkül) a galambtenyésztés terén, pedig nem biztos, hogy baj lenne… Dolgozni nemcsak titulusok égisze alatt lehet.
3.) Egyesületi ténykedésem során sok öröm és valljuk be, néha keserűség ér. Utóbbi azért, mert nem lépünk tovább, pedig több van abban a társaságban. De az eredmények így így is önmagukért beszélnek.
4.) Hogy a székesfehérvári- vagy a komáromi bukót kedveled e jobban, az egyéni ízlés kérdése. Olyan butaságba viszont itt sem kívánok belemenni, hogy melyik fajta tenyésztése a nehéz, melyik ment el a nehezebb irányba. Mi a nehezebb? Megőrizni vagy átalakítani? Miért ment el abba az irányba? Ugye mennyi kérdés jöhetne elő? De ne ezt firtassuk itt, most. Ez az adott tenyésztői közösség ügye. Egyébként a MINŐSÉG tenyésztése a nehéz! Fajta függetlenül.
Számomra az a lényeg, hogy a székesfehérvári bukó népszerűsége, tenyésztése toppon van, amiben némi (lehet, hogy nem sok) szerepem van. Szakmai beszélgetésekre van másik topic. Ott szívesen állok rendelkezésedre (is).
5.) Ha saját zsebedből adtál ki könyvet, akkor tudod, mi azon a nyereség! SZAKMAI, ERKÖLCSI! Ezúton is köszönöm azoknak, akik támogatták a megjelenését a kiadványnak.
6.) Abban is egyetértünk, hogy Zubor Ferenc érdeme hallhatatlan. Ő TÉRÍTÉS nélkül bocsátotta a rendelkezésünkre a több éves munkával létrehozott bibliográfiai anyagát, melynek erkölcsi-szakmai értéke felbecsülhetetlen. Ennek létrehozása, kiadása a mi (egykoron vezetőségi tagok) feladata lett volna. Nevem csak a kiadás „tetőaláhozásában” merült fel. Személyét illetően e témát itt befejezem. Méltatlan lenne hozzá, ha így folytatnánk.
7.) Nem lep meg, hogy nincs szakirodalmi gyűjteményed! Az viszont tisztelendő, ahogy dr. Teremi Gábor hagyatékához álltál. Örülök, hogy a gyűjtemény másik felét közénk tartozó galambásznak ajándékoztad, ellenszolgáltatás nélkül. Igen, érdeklődtem annak idején a gyűjtemény iránt. Most is áldoznék rá. Meggyőződésem, hogy anyag még nem ismert részét közzé kellene tenni.
8.) Köszönöm a kapcsolatépítő képességem kapcsán írt elismerésed.
9.) Jólesik méltatásod a könyvtár anyagának újragyűjtése kapcsán tett tevékenységről. Abban ugye egyetértünk, hogy egykoron szép szakirodalmi-, irattári- és relikvia gyűjtemény volt eleink által a Szövetségre hagyva, mely az akkori irodánkban volt, néha nem méltó körülmények közt tárolva. Gondolom, azt nem vitatod, hogy voltak ilyen anyagok.
Sajnálom, hogy az elnökséged ideje alatt sem idő, de úgy tűnik igény sem volt leltár készítésére. Milyen átadás- átvétel az, ahol nincs tételes lista?
Hogy ezek az anyagok mikor, ki(k)nél landolt(ak)? Vannak még, akik akkoriban is ott voltak a szűkebb környezetben, hátha egyszer megszólalnak.
Senkit nem gyanúsítottam, most sem teszem. Csupán kérdésként megfogalmazódott. Annyi kósza, félreértésre okot adó hír kering ezen és a hozzá kapcsolódó egyéb téma körül… biztos vagyok benne, hogy alaptalanul.
Nem vagyok az a feljelentős típus. Mert egy közösség erkölcsi ítéletének súlya többet nyom a latba minden másnál. Egyszer úgyis mindenre fény derül.
Tudomásom szerint most készülőben egy, a jelenlegi állapotot rögzítő katalogizáló összeállítás. Jobb később, mint soha!
10.) Köszönöm a Magyar Kisállatfajták Napja kapcsán tett elismerésed! Tudomásom szerint ez évben Gödöllő lesz a következő helyszín.

Jó egészséget kívánok:
István

Kedves Miklós!

Jól értelmezte!
További szép estét kívánok!
István

Kedves Csaba!

Most egy pár napig nem folytatnám.
Majd később...

Üdvözlettel:
István

Kedves Pista!

Leköteleztél nagyszerű hozzászólásoddal. Jól tetted, hogy írtál, mert végre van egy jelölt, aki mer írni érdemeiről, ezt szerettem volna elérni, hogy többen megszólaljanak végre e rovatban. Engedd meg, hogy ezt a humoros sorszámozott, érdemdús reagálást figyelembe véve hasonló stílusban válaszoljak. Gondolom, ez nem lehet sértő.
1.) Sajnos, feladatsorodat vezetőtársaid nem találták járhatónak, illetve kivitelezhetőnek úgy látszik, szavaiddal élve, lesöpörték. Hát ez volt a válaszuk. Biztosan rosszul döntöttek!?
2.) Mondja Julcsa: nem megyek hozzá Jancsihoz! Igaz, nem is kérte meg őt a fiú. Úgy tudom, még téged sem kért meg a tagság olyan tisztség betöltés betöltésére, mellyel tiszteletdíj járt volna. Sem szakosztályvezető, sem bizottsági elnök nem voltál soha. Majd ha leszel egyszer, és legalább havi 50 órát ledolgozol a köz érdekében, akkor bizonyára neked is kijár a tiszteletdíj. Addig nincs miről beszélned, hiszen nem kért meg a Jancsi. Megjegyzem: én bárminémű juttatást 1997-ben vettem fel utoljára, messze túlteljesítve a felém irányuló elvárásokat.
3.) Ami igaz, az igaz, remélem megbecsültek téged érte.
4.) Ez nagyszerű! Bár én személy szerint a komáromi bukókat kedvelem, díjazva a nehezebb irányba való elmozdulást.
5.) Biztosan ráfizettél, nagyon sajnálom.
6.) Szívem teljes melegével támogatom a kutatást és a múlt megismerését, gratulálok Zubor Ferencnek is, aki ezt felvállalta.
7.) Kérdésedre válaszolva: nem. Ennek egyedüli oka biztosan rossz tulajdonságaim következményeként soha nem gyűjtöttem könyveket. Viszont bélyeget, bonsai-t, böllérfelszerelést igen. De könyveket soha. Igaz, hajdanán nekem is volt egy szép kollekcióm, mely dr. Teremi Gábor özvegyétől vettem meg. De mivel Gábor bácsi postagalambász is volt, a gyűjtemény fele a postagalambászokhoz jutott, a másik felét egészében egy közénk tatozó galambásznak ajándékoztam, ellenszolgáltatás nélkül. Miért került hozzám e gyűjtemény? Megmondom: azért, mert én voltam az, aki dr. Szűcs Lajossal eljártam Gábor bácsihoz beszélgetni, a többiek elfelejtették őt. Még emlékszem, te is érdeklődtél e gyűjtemény iránt, de hát csak én voltam kész megadni érte a kért nem kevés összeget a családnak.
8.) Kapcsolatépítő képességedet levett kalappal elismerem.
9.) Nagyszerű cselekedet a könyvtár bővítése, bár sajnos, soha nem volt leltár a könyvkészletről, így nem értem, miről beszélsz. De ha már ismereted van az ügyben, akkor ne talányoskodj három kérdőjellel, hanem jelentsd fel az illetőt, akit gyanúsítasz.
10.) Fogadd elismerésem.

A humor érdekes műfaj. Én tényleg nem nagyon ismerlek közelről, de azért látlak. A bevarrt zsebről annyit, és ez is egy mondás: "a nyomtató ökörnek ne kösd be a száját", ergo, a sokat dolgozó embereket nem szégyen honorálni.

Mondásodra a válasz: igen.

Üdvözlettel: Csaba

Kedves Pista!

Örömmel vettem hozzám intézett szavaidat, azért engedj meg néhány gondolatot reflexióként. Elöljáróban engedj meg egy mondást ismeretlen szerzőtől: van aki érti a viccet, és van aki nem. Léteznek olyan tulajdonságok, melyekkel születik az ember, ezeket később pótolni nemigen lehet, pl.: humorérzék, irónia, önirónia, arrogancia, intelligencia, empátia stb. tovább nem is folytatom. Sajnos e tulajdonságok nem köthetőek iskolai végzettségekhez, ill. bizonyítványokhoz. Röstellem, de genetikai állományomat én sem befolyásolhatom. Így bizonyára vegyesen örököltem sok rosszat és egy pici jót is, talán. Bennem bizonyára túlteng a rossz, de az öniróniából egy csepp mégis szorult belém is. Ha érted, ha nem, úgy is jó.
Megtiszteltetésnek érzem, hogy van olyan gondolatom, amit megjelenése után 4 órával Bárány István is idéz, pedig valójában a ma élők "örökös tag" és hozzá hasonló senkik szavai nem sokat nyomnak a latba, de azért fennmaradtak persze csak azok között, akik beszélik a közös nyelvet és ott voltak, amikor az ég zengett, illetve dolgozni is kellett.
Nagy elismerésem a véleményvezérségre törekvőknek. Valaha engem is érdekelt ez a pozíció, csak rá jöttem, hogy ez nem viszi előre a szövetség ügyeit, csak azt jelzi, hogy a feladatkiosztásban ki óhajt császár lenni. No tehát, előre, szép az élet és én élvezem, még 65 évesen is. Dologra fel, ja, ez utóbbi vicc volt.
Soraimat zárva tehát így értettem, és megértettem mondataidat. Egyszerű gondolkodású munkásszülők parasztgyerekeként, sőt a gratulációt is köszönöm.

Vicceskedvű üdvözlettel: Csaba, alias BOCS

Kedves Csaba!
Idézet tőled:
"Többek vonatkozásában viszont nagyon sajnálom, hogy nem a programok elemzése, esetleg kritikája foglalkoztatta lelkesen fórumozó kollégáimat, vagy esetleg a különböző jelölteket programjaik elnagyolt terveinek kiegészítése, hanem az üres helyekre beillesztett idézetek illetve mondások. Természetesen igazán időtállóak, hatásosak és jelentősek azok a szavak, melyeket a történelem és kultúra nagyjaihoz köthetünk. A többi - mai korunkhoz köthető jelentéktelen emberek - fecsegése bizonyára csekély valóságismerettel van megtöltve, így hatásfoka is elenyésző."

Ezek szerint megkaptad, olvastad és itt véleményezted a januári szaklap mellékletében Tisztújítás 208, A jelöltek bemutatkozása I. rész címmel rendezetlenül, keverten megjelent "anyaghoz" írt hozzáfűzéseket!
Ha arra írtad, gratulálok, helytállóak szavaid!

https://www.youtube.com/watch?v=o9DZAtDLsdw

Érdekes, nagyon érdekes!

Fölöttébb érdekesnek tűnt számomra az elmúlt hónap fórumtermését átolvasva, hogy miről is szól a közbeszéd, melynek persze magam is részese vagyok. Úgy érzem, nem igazán jelentős dolgokról folyik az eszmecsere. Csalódás részese vagyok, hiszen én azt vártam, hogy a közelgő tisztújításról és leginkább a programokról lesz szó. Illetve a legfontosabbról, a tagság elvárásairól, vágyairól, elképzeléseiről cserélnek eszmét a hozzászólók.
Miért is alakult ki bennem ez a vágyakozás? Azért, mert az elmúlt esztendőben sokszor hallottam, olvastam "a szövetséget meg kell újítani, korszerűvé kell tenni, modernizálni szükséges, több százan akarják a változásokat". Ezek a szavak, mondattöredékek nem mondanak semmi konkrétumot, csak általánosságok, olyan gondolatot pótló kifejezések, mint az "izé", e jeles szavunk. Ezzel szemben általánossá vált mások lebecsülése, fikázása, mindent mi nem tőlünk származó elutasítása, és néha a gyűlölködő hangok előretörése.
Nagy örömömre azért vannak kivételesen jó hozzászólások is. Ilyeneket követtek el például Szűrszabó és Vígh sporttársak. Róluk csak elismeréssel szólhatok. Többek vonatkozásában viszont nagyon sajnálom, hogy nem a programok elemzése, esetleg kritikája foglalkoztatta lelkesen fórumozó kollégáimat, vagy esetleg a különböző jelölteket programjaik elnagyolt terveinek kiegészítése, hanem az üres helyekre beillesztett idézetek illetve mondások. Természetesen igazán időtállóak, hatásosak és jelentősek azok a szavak, melyeket a történelem és kultúra nagyjaihoz köthetünk. A többi - mai korunkhoz köthető jelentéktelen emberek - fecsegése bizonyára csekély valóságismerettel van megtöltve, így hatásfoka is elenyésző.
Miért is írok ezekről? Talán a lényegről eshetne szó: ki fog itt az elkövetkező 5 évben dolgozni, és milyen stratégia alapján? Van-e egyáltalán stratégiájuk a jelölteknek? Félreértés ne essék, én nemcsak a három elnökjelöltről beszélek, hanem mindenkiről, akik felvállalták hogy megválasztásuk esetén inuk szakadtáig dolgoznak a szövetségért és a tagságért.
Nagyon szeretnék az állandó kritizálás helyett már végre valódi konkrét elvárásokat, ötleteket olvasni, nemcsak Szűrszabó Jánostól, hanem a többi rendszeres fórumozótól, sőt, reményeim szerint az újonnan megjelenő hozzászólóktól is. Vágyom arra, hogy a lelkes, munkára kész, ambiciózus jelöltek ezekről az elvárásokról kifejtsék véleményüket, a megvalósíthatóság szempontjait figyelembe véve, illetve pontosítsák programjukat. Itt persze nem Vígh Attilára és a részletes programot írókra gondolok, hanem azokra, akik eddig elfelejtettek konkrétumokról írni és az általánosságok kényelmes vonatán utaztak ezidáig. Jelzem ez a kortes időszak, talán ki lehetne használni.
Végezetül - bizonyára többek megbotránkoztatására - két, majdnem jelenkori, mondást szeretnék idézni, melyek nagyon sokszor elhangzottak Tulipánt József szájából, kinek személyéhez fűződik szervezetünk egyik aranykora. Igazán ő sem tartozott történelmi nagyjaink sorába, de ezeket az általa most felidézett mondásokat nagyon sokszor emlegették még évtizedekkel halála után is, arról nem beszélve, hogy valóságtartalmuk még ma sem kopott meg. A csak keveset dolgozó, de szinte mindig elégedetlenkedő sporttársaknak e nem túl szalonképes szavakat mondta: "könnyű más farkával legyezni a csalánt", illetve "félkezem hátradugva, félkézzel, félpénzért megcsinálom a munkádat". Csak remélem, hogy a most vezető vagy vezető pozícióba törekvő sporttársak rájuk jellemző mondásai is fennmaradnak egy pár évtizedig és úgy emlékeznek rájuk, mint Tulipánt Józsefre emlékezünk mi utódai, akik ma is látjuk az ő munkásságának gyümölcseit.

https://www.youtube.com/watch?v=o9DZAtDLsdw

BOCS

Őszintén megvallva, azon sem csodálkoznék ha a szólások, aranymondások után valaki az Etikai bizottsághoz fordulna. Mindennek van határa !

Azt már én is kérdeztem, hogy miért vagyunk tagok ? és azért a kis pénzért amit befizetünk a Szöv. kasszájába : mit kapunk cserébe !
Azért a tagságnak van pozitív oldala is : Veled kb. 5-6 percet tudtam beszélni a Szolnoki bagdetta fajtáról. ( nem jutott több idő rá )

Adalék a tagság bölcsességéhez:

Körkérdés a jelenlévőkhöz (16 fő) egy vidéki egyesület taggyűlésén: A soron következő szövetségi választáson szerené(d) ha a vezetőségben változás történne, vagy azt szeretnéd ha a jelenlegi veztőség maradna továbbra is?

Változást szeretne: 4 fő
Megfele,ill maradjon a régi: 3 fő
nem tudja mit szeretne, ill. tartózkodik : 9 fő
el se jött a gyűlésre: kb 24 fő