FÓRUM

Amit lehet, megtesz az ember fia!
És közre is adom, hátha követökre lelek!

2014-ben a falumban Kálmánházán, volt egy kistérségi ökonap (vagy mi).
Bemutattam a Nyíregyházi diszgalambot és a Nyírségi pergőt, és ami még volt otthon.
A minisztériumi vendég és az országgyűlési képviselőnk nem tudták leküzdeni a köztünk lévő 20 métert!
Sajnos.

Nem csügedtem!
2015 januárban a Hajdúnánási 150-es egyesület támogatásával, csináltam egy háromnapos galamb és baromfi bemutatót, meghívásos alapon, hogy minél több fajtát láthassanak a falubeliek.
Természetesen a fő cél a Nyíregyházi diszgalamb és a Nyírségi pergő bemutatása volt.
Még egy (szakmai) fórumot is rendeztünk.
Az Megyei lapba is bekerült.

Nem egyes magyar fajták veszélyeztettek, hanem maga az európai galambtenyésztés.
Bármiféle protekcionizmusnak csak bővülő tenyésztői bázis esetén lenne értelme. Mivel pont az ellenkező írányban mennek a dolgok, nem az a kérdés hogy melyik fajta tud teret nyerni , hanem hogy melyik sodródik később a part szélére!
Ebben a megvilágításban Szövetség felelőssége órási! Fő feladata a tenyésztői kedv fenntartása kellene hogy legyen és nem pedig a hatalom gyakorlása.

A magyar galamb fajták sorsa!

Ritka vagy veszélyeztetett?

Mind ez érdekes kérdés. Gyakorlatilag a magyar fajták többsége ritka vagy veszélyeztetett, ha a kiállítási részvételüket nézzük.
Talán még a fellelhető tenyésztői tábor, és az egyedszám is erre utal.

A dolog összetett:
Mért van kevés belőle? Mert nincs népszerűsítve kellő képen.
Miért nincs kelőképen népszerűsítve? Azért mert a népszerűsítés igen költséges dolog, (sokszor az egy egyedre jutó kiállítási költség magasabb, mint a galamb piaci értéke).
Sajnos a kiállítási díjazási rendszerünk sem a magyar viszonyokhoz készült!
Csak ezt a vezetőink nem hajlandóak beismerni! Tudni tudják, hisz ezért volt a ritka fajta és van a néhány egyed is díjazható, más szóval van az „adhatóság” kitalálva, ami megint nem teszi vonzóvá a kiállítási kedvet. Benevezel egy kollekciót, és ők majd el döntik, hogy díjaznak vagy sem, „igaz hogy adható, de a bíráló most úgy látta nem adja ki a díjat”, ( egy másik bíráló meg a külföldi fajtánál azt látja hogy Ő meg adja)!
Tenyésztői tábor:
Természetesen a tenyésztők hozzáállásával is van gond. De ez mindenki magán ügye, hogy ki hogyan csinálja!
A fajták érdekébe létre kel hozni egy klubot!
Eddig ez egy jó dolog!
Csak hogy a klubok néhány esetben sajnos tenyésztői klikkeké válnak!
Ez meg rosszabb, mint ha nem lenne!
De tegyük fel, hogy jól működik maga a klub.
De a Szövetségünk vezetőségével a kapcsolata nem a legjobb.
Megint gond van. Kudarcra vannak ítélve! (Személyes érdekek kicsinyes ütköztetései véget.)

De mi lenne, ha:
A fajtaleírás terén:
A klubban egyszerűen a tenyésztői, szakmai viták után kialakulna a többség akarata!
Azt a hivatalos úton végig küldenék, és minden ki jobbító, építő szándékkal kezelné!
Más szóvak mindenki a megvalósíthatóságra törekedne!

A kiállítási díjazásnál:
A Szövetség létrehozna egy olyan díjazási rendszert, amelyben lenne fokozatosság, és a díjak elnyerésének esélye biztosítva lenne már a kiállítási ki írásban, (járna, megnyerhető lenne, és nem adható lenne).

Tisztelt Herédi Géza!

Haladjunk sorba!
A Magyar óriás begyesnél tartunk!
Ahogyan én most azt látom, más a fajtaleírása a klubnál, és más a 2011-es hivatalos fajtaleíró könyvben!
Először itt, és az ehhez hasonló dolgoknál kéne eredményt elérni már végre, hogy egységes legyen az a fajtaleírás.
De nyugodjon meg van itt gond más fajtaleírásokkal is!
Egy példa: a pergő klub elnöke és a standard bizottság elnöke egy és ugyan az a személy!
A Debreceni pergő fajtaleírása a Pergő klub honlapján mégsem ugyan az, mint a 2011-es fajtaleíró könyvben! A változásról az elnökségi határozatok közt erről sem lelhető fel határozat.
Erről lenyit.


MÁS:
Árpád nagyon jól vázolta a dolgokat!
Talán még annyit ez az Ó és modern dolog attól szép, hogy nagyon jól mutatja a haladást a fejlődést az ember alkotó munkáságát, egy hobbinál!
Gyakorlatilag, sokk esetben már akkora a változás, hogy a kiinduló pont már újra létjogosultságra lelt.

Egyébként!
Próbálkozni mindenkinek lehet, ez itt nálunk az alkotás szabadsága.
Hogy ki sikeres és ki nem annak sok oka és oldala van. Van „szakmai” és van sajnos emberi oldala is.

Ki milyen fajtát akar tenyészteni vagy kitenyészteni, ez megint magán ügy, mind addig, amíg a nyilvánosságra nem lép velük. És ha már a nyilvánosságnak belet mutatva, mindenki eldöntheti, hogy támogatja vagy gátolja az elismertetést. Itt lép fel az érdek és ellen érdek.

Egyébként biztosan megvan rá az okunk, ha belevágtunk egy új fajta vagy akár csak változat tenyésztésébe!

Ha valamire kíváncsi kérdezzen bátran!
És az sem árt, ha néha visszaolvasgatunk.

Tisztelt Cséplő Árpád!

Én nem az önálló standarddal rendelkező régi és új tipusokra gondoltam,hanem azokra a "régi tipusokra" melyeknél a "tenyésző" nem tud a standardnak megfelelő egyedeket tenyészteni ezért galambjait "régi tipusú"-ként reklámozza.
Én nem ellenzem új fajták kitenyésztését,ha az konkrét cél (küllem,röpteljesitmény,stb.) érdekében,-előzetes, gondos genetikai
elemzés-tervezés alapján történik és nem "véletlen" vagy "feltűnési vágy" műve. és nem csupán "választék bővités" a cél.
A veszélyeztetett -elsősorban MAGYAR KITENYÉSZTÉSŰ fajták-felkarolása elsősorban a MAGYAR tenyésztők felelősége, támogatása a Szövetség feladata kell,hogy legyen.

Tisztelt "figyelő","hirmondó","Flórián" stb,
régi fajtát elismertetni illetve új fajtát kitenyészteni- és azt elfogadtatni szándékozó tenyésztőtársak!
Nem egészen értem a törekvéseket? Miért kell rengeteg időt, pénzt, energiát fektetni ebbe a -kevés valós sikerrel kecsegtető vállalkozásba,mikor jónéhány elismert,mégis a kihalás szélén álló MAGYAR galambfajtánk van. Tudom,hogy egy standarddal biró de ritka faját nagyon nehéz jó minőségben tenyészteni,mert azt sokan ismerik. Való igaz keresztezésekkel operálni és az utódokra valamiféle standardot kialakitani sokkal egyszerűbbnek tűnik
A valós "eredmény" optimális esetben is csupán 8-10 generáció után mérhető.(lehet hogy a folytonosan újat,ritkát kereső "galambászok" elkapkodják az első példányokat,de ez olyan mint a "piramisjáték".
A "régi tipusú Tyúktarkáról" annyit,hogy NINCS régi és új tipusú galamb,csak jó és rossz minőségű. Az a "tenyésztő" akinek nem sikerül jó galambokat tenyészteni hajlamos galambjait "régi tipusú"-ként propagálni.
Visszatérve Molnár Flórián úr korábbi galambfajta kereséseire,egyértelműen megfogalmazódik bennem -még,ha keménynek is hangzik- nem sokat ért a standard minőségű galambokhoz,pláne nem a tenyésztés bonyodalmaihoz. A galamb fajtáját nem a piaci ár határozza meg,hanem a kedveltsége és kiváló minőségben való tenyésztésének bonyolultsága,annak kockázatai.
Mig a kiváló minőségű szülők jó esetben is csak 1-2 jó fiatalt produkálnak,addig a "régi tipusúak" 4-8 db.-ot,igy azokhoz "fillérekért" hozzá lehet jutni.
A jó és "régi tipus" megitéléséhez először meg kellene ismerni az adott fajta standardját (nagyrészt megtalálható:Linkek-Fajtaklubok vagy tenyésztők),majd kiállitásokon illetve duclátogatásokon a gyakorlatban is kamatoztatni az olvasottakat.

és a 2.oldal:
Ha nem sikerül, az e-mail cimére szivesen elküldöm!
Üdvözlettel;
Herédi Géza

Tisztelt Herédi Géza!

Tegyünk egy próbát!

Lásuk azt a fajtaleírást!

Szeretném felhívni a figyelmet az Aktuális hírek, információknál található "Rendezvény - Galambjaink és a galambsport" tájékoztatásra, meghívóra.

A Magyar begyes fajtanév megváltoztatását Magyar óriás begyesre a Welsi Európa kiállítás után történt 2001-ben vagy 2002-ben,már nem emlékszem pontosan. Nem kérték ki a Fajtaklub véleményét a név változtatásról,így jegyezte be az EE a nemzetközi fajta listára s kész,akinek tetszik-tetszik,akinek nem-nem , ez lett s kész. (Az akkori klub híradókban is olvasható ez)
A módosított fajta leírás 2002-ben lett beadva az Mgksz standard bizotságához,azt a fajta klub tagsága állította össze,módosította,igaz fölöslegesen,hisz 2002-2008 között sem jóváhagyás sem elutasítás nem érkezett az ügyben,majd 2008-ban egy több pontba eltérő leírás jelent meg a beadotthoz képpest,hogy azt ki készítette,mi alapján,s miért kellett 6 év rá,senki nem tudja. S 2011-es fajta leíró könyvben a 2008-astól is eltérő leírás jelent meg. A fajta standardja napjainkba is rendezetlen,hasra ütésre kell tenyészteni mindenkinek. Van több hivatalos standard 5 éven belül is több forumtól is (egykori klub,standard bizottság,fajta leíró könyv) lehet válogatni,kinek mi a szimpatikus , mert különbségek vannak bőven a gyűrű mérettől kezdve a felső testvonalon át a kormánytollakig stb....
Hát a fajta név megváltoztatásával ugyan nem dölt össze a világ,de teszem azt illendő lett volna a klub véleményét illő lett volna megkérdezni a dologról,akkoriban a tenyésztők minimum 75%-a klubtag volt! De hát hogy lett volna elvárható hogy az EE kommunikáljon egy Magyar Fajtaklubbal,mikor még a hazai "anya szervezet" se tette meg ezt akár a fajtaleírás ügyében.
Na de ez már a múlt,így lett ezt kell szeretni.sok választás nincs.