FÓRUM

Pedig Önre (is) számítottam, de hát nem jött be... és talán soha nem jön be?
Sajnos, amikor a tettek kellenének...

A magyar tyúktarka és a magyar fodros galamb okán is feltehetném ugyanezen kérdéseim!

IV. Magyar Kisállatfajták Napja katalógust (2013. Székesfehérvár) korlátozott számban egyesületi katalógusra cserélnék.
06-30-3005-865
[email protected]

Tisztelettel várunk mindenkit Székesfehérvárott, a Börgöndi út 14. szám alatti VOLÁN Sportcsarnokban, november 16-17-én az MGKSZ Nemzeti Fiatal Galamb-és Kisállat Kiállításán.

Tisztelt Tenyésztőtársak!
Október 5.(szombat): IV. Magyar Kisállatfajták Napja, Székesfehérvár, Városháza.Mindenkit tisztelettel várunk!

IV. MAGYAR KISÁLLATFAJTÁK NAPJA
2013. OKTÓBER 05. SZOMBAT, 10 - 17 ÓRA
SZÉKESFEHÉRVÁR, VÁROSHÁZA.

Érdeklődni, jelentkezni lehet, egyesületünk elérhetőségein:
Postai levelezési cím: 8000 Székesfehérvár Neumann János u. 5
Email cím: [email protected]
Telefon: 06-22-337-944, 06-30-289-9286

Érdekes írást találtam a Vasárnapi újság 1888. évi egyik számában.
A Kiállításról" című írás tartalma csak kapcsolódik a címhez, inkább népszerűsítő.
Számomra érdekesek a fajták nevei...a magyaroké...magyar szívesek...purclik..míg a külföldiek pl. shalkelmendi , stb. néven.
A többiek gólyvások, pávások...de szatinetták, bluetták.
Mint látható, a hazai nevek sehol.
Úgy tűnik igaz, hogy az első, helytálló elnevezések rendszerezése ténylegesen BALASSA Györgynek köszönhető.
Ezért tartom én ilyen fontosnak az írást, a történések rögzítését (megőrizve az utókor számára).

Tisztelt Bárány I. mérnök Úr!

A kegyed válasza sajnos nekm értelmezhetetlen.
Miért is ?
Én csatlakozva szakmai kollégám ,barátom és Magyar pávagalamb tnyésztőtársam hoz jeleztem Önnek,hogy én is várom MODENÁSGYULÁnak adandó válaszát.
Erre kegyed neki nem válaszolt , nekem meg írt egy kisze-kusza valamit.Netán értelmezze újra az általunk kérteket és arra sziveskedjen válaszoni.
tisztelettel : Lendvai Béla

Tisztelt Lendvai Béla Tenyésztőtárs!
Brutus kérdése a következő volt:
A saját véleményét az alábbiakról szakdolgozatban sem fejtette ki: A szelektálást, vagy a bekeresztezést részesíti előnyben az adott fajta tenyésztése során? Illetve mennyire tartja szükségesnek illetve elvetetendőnek idegen fajták bekeresztezését?"
Erre válaszoltam és a válasz megálja a helyét!

A mezőgazdasági mérnök Úr! megszólításhoz! Ha jól tudom, Önnek is van...azzal nem vagyok tisztában, hogy milyen szakirányon! Tiszteteljen meg azzal, hogy közli velem...hol, mikor, melyik szaklapban találok az Ön tollából írást a hazai galambfajtákról, a galambok tenyésztéséről, stb. Mert ha Ön tőlem többet vár el, igazában nem tudom, milyen alapon, akkor engedtessék meg nekem is, hogy néminemű elvárást én is megfogalmazhassak Ön iránt!
Tisztelettel várom a válaszát a cikk fellelhetőségével kapcsolatosan.

Még egy érdekesség: az alföldi parasztgatyás galamb első példányai Erdélyi Istvántól jutottak el közremüködésemmel (fél)testvéremhez, Klausz Attilához, aki postagalamb tenyésztő. Neki tetszettek meg ezek a madarak. Majd tőle (is) került el néhány példány a későbbi elismertetést végzőkhöz. Hogyan lehet az, hogy Ön, aki érző szívű, jó szemű galambász, a hazai fajták lelkes pártfogója, nem vette szárnyai alá anno ezt a fajtát, ami szinte néhány méterre volt Ön mellett?

Tisztelt Bárány István!

A két, általam tenyésztett fajta (mondain és texán) mellé a Magyar pávagalamb már sok lenne tenyésznek, így szerintem 1-2 párnál megállok csak kifejezetten hobby céllal hozom őket, mint említettem, a lányomnak. Úgy hiszem, galambot tenyészteni kellő odafigyeléssel egy, maximum két fajtát lehet.
Visszatérve a kérdésre, elolvastam a diplomamunkája szavaival élve”ide vonatkozó részét”, a fajtaleírásokat, valamint azok magyarázatát jobbára átfutottam.

Ha nem haragszik meg érte idéznék pár mondatot belőle:

„Szakmaiság szempontjából a kérdés az, hogy mi tekintendő önálló galambfajtának. Számomra a válasz egyértelműen az, hogy azok, melyeket a szervezett galambász társadalom szakmai közösségei (napjainkban: MGKSZ) elismertek. Hosszú távon csak azon galambfajtáinkat tudjuk sajátunkénak tudni, melynek európai elismertetését véghezvisszük.”

„Véleményem szerint a fajtaleírásnak „szentnek” kellene lenni, azt megváltoztatni nem szabad.
Tudom, hogy a fajta a tenyésztés során változó egyedek gyűjtőfogalma, de ez nem jelenthet folyamatos fajtaátalakítókeresztezést. „

„A fajták kialakulása, elterjedése maga után vonta a küllemi jellegek megismerésének igényét. Az eleinte szóban terjedő, később írásban is megjelentetett ismertetések ellentmondóak, összemosódottak. Ezen azonban nincs mit csodálkozni. A kialakult fajták elkülönülése nem mindig határozott, egyértelmű. Az idő előre haladásával nagyrészt tisztázódnak az ellentmondások, egyre karakteresebb lett az egyes fajták elkülönülése.
A galambról készült fajtaleírás (standard) tartalmazza mindazon küllemi jegyek (fenotípus) ismertetését, melyeket a minősítés (bírálat), a tenyésztés során figyelembe veszünk, alkalmazunk.
A tenyésztés során megfelelően végzett pozitív irányú szelekció (válogatás) elősegíti a galambok
egyöntetűségének kialakulását, a fajta folyamatos fejlődését. A fajták természetes fejlődése a fajtatiszta tenyésztés során (azaz: idegen fajták bekeresztezése nélkül) történik. Az utódok közül a legjobbak egyre jobban megközelítik az ideált, a „100 pontos galambot”, mely azonban a gyakorlatban nem létezik.
A galambok bírálata a külső, azaz a látható (vizuális) fajtajegyek alapján történik. Más kategória a
teljesítményvizsgálat, amely pl. a haszongalambok esetében kaphat hangsúlyt.
Ha azonban idegen fajta bekeresztezése történik, akkor már nem a fajta belső tulajdonságaiból adódó fejlődésről, hanem a bekeresztezett „nemesítő” fajta előnyös tulajdonságainak felhasználásáról, a „nemesítendő” fajta egyesfajtajegyeinek megváltoztatásáról, erősítéséről, azaz a fajta (céltudatos?) fejlesztéséről beszélhetünk.
A napjainkban oly’ divatos, néhány fajtánál szinte állandó standardváltoztatásnak általában két oka van:
1. Nem jó a tenyésztési irány meghatározása, már az előző fajtaleírások elkészítésekor is „irreális”,
fajtatiszta tenyésztéssel nem megvalósítható feladat lett kitűzve.
2. Az emberi ízlés megváltozása: a tenyésztés során előtérbe kerülő egyéni, vagy kiscsoportos
nézetváltozás során olyan tulajdonság hangsúlyozása, mely nem, vagy nem ilyen hangsúllyal volt
jellemző a fajtára, de az „olyan jól néz ki” (pl. testtömeg-, fésűnagyság növelése, csőrhossz
csökkentése, netán repülési idő növelése a cél).”

Ezek a meghatározások állnak legközelebb a feltett kérdéshez, tehát ha jól értem, a fajtaleírást „szentnek” tartja, és elmondása szerint azt megváltoztatni nem szabad ( ha ezt olvasnák azok, akik annyi hibát vétettek akár véletlenül is az új fajtaleíró könyvben)!
A saját véleményét az alábbiakról szakdolgozatban sem fejtette ki: A szelektálást, vagy a bekeresztezést részesíti előnyben az adott fajta tenyésztése során? Illetve mennyire tartja szükségesnek illetve elvetetendőnek idegen fajták bekeresztezését?

Tisztelettel: