FÓRUM

Tisztelt Boros Csaba, Üdvözöllek köreinkben!
Látom gond van a "birodalomban", ha már te is beszálltál!

Most csak a köszönésre, vagy nem köszönésre reagálnék!

Ha nem köszönnek vissza az gond!
De egy öreg tanárom azt mondta, úriembert nem lehet meg előzni a köszönésben!

Egy történet: Ültem apámmal a bakon "lovas kocsin". És az apám ráköszönt mindenkire, még a gyerekekre is. Mondom neki minek köszönsz a "taknyosnak". Erre Ő az apám, -ha kétszer ráköszönök, következőleg már Ő fog előre köszönni! Igaz ez még az én ifjú koromban történt!
A mai gyerekeket meg mi neveltük, olyanná amilyenek.

Tisztelt Hozzászóló!

Miről is szól amit vitaindítónak tart?

Első szín
• az életkor csak állapot, nem érdem, és önmagában semmi tiszteletre méltót nem jelent
• a mai fiatalok pont olyan kvalitásúak, mint 30, 50, vagy 100 éve, és átlagukban pont annyi közöttük a közösség számára értékes, mint az értéktelen volt a múlt korokban, tehát retorikailag lehet helyes a köszönni sem tudó fiatalokkal leszólni korosztályt, de kapcsolatépítés szempontjából nem célszerű
• a 135 év valóban nem hatja meg a Szövetség tagságának jelentős részét (kortól függetlenül), azokat pedig csöppet sem, akik a jelentől és a jövőtől várják annak szakmai, tenyésztői, közösségi életének felemelkedését
• a "haszna is nulla" nem a 135 évre, hanem a Szövetség széleskörű megítélésére vonatkozott
• az "öreg"-"fiatal" párbeszéd mindkét fél számára érdek

Második szín
• a rendreutasítás nagyon érzelem gazdag, azonban nem tartalmazott semmilyen az általam írt felvetésre megoldást, magyarázatot, és főleg nem tudja semmissé tenni a leírt problémákat. Retorikailag sem volt helyes, és főleg nem tartalmilag.

… és a vége helyett
• nem kezdtem vitát, pusztán leírtam a témával kapcsolatos gondolataimat
• nem az öregek viszolyogtatóak számomra, hanem azok az idősebbek, és fiatalok is, akik pusztán életkoruk okán akarnak másokon uralkodni, megalázni vagy azokat megrövidíteni. Amit Ön írt, az durva csúsztatás, és a módszer nagyon emlékeztet a Szövetség tisztviselőjével folytatott korábbi párbeszédek stílusára.
• a jelöltek programjai olyanok, amilyenek. Magam is gyengének tartom a többséget. Ennek azonban semmi köze a fiatal-idősebb korosztályhoz. Elég, ha végignézek a jelölteken, és már látszik is, hogy a fele sem fiatal. (persze kit tartunk fiatalnak?)
• a mindenkit fikázó véleménynyilvánítás valóban nem szerencsés, dolgozom az ügyön. Minden esetre eljön az az állapot, amikor már nem marad más.
• a szerkesztőt valóban alkalmatlannak írtam. Magára valamit is adó lapnál az a szám lett volna az utolsó, amit ő szerkesztett. Véleményem ma is fenntartom, annak ellenére, hogy nem ismerek jelenleg nála alkalmasabbat a magazin szerkesztői posztjára. A moderátort, mint tisztségviselőt soha nem minősítettem. Mint állattenyésztőt, azt igen. És nagyon finom voltam. Elnökünk fénye is megkopott. Jobban tette volna, ha tisztességgel visszavonul. Munkájukat azonban soha nem vettem semmibe. Maximum hiányoltam, vagy kritizáltam.
• mint mondtam már, nem vagyok pártkatona, ezért a következő ciklus tisztségviselői is ugyan ilyen elbírálás alá esnek.
• nem gondolom, hogy értékrendjeink fényévekre vannak, csak mások a prioritások
• végezetül a történetből ki lehet szállni, de attól nem lesz vége.

Üdvözlettel,

Tisztelt Hozzászóló!

Sihederként még élénken emlékszem rá, mikor a pszichológia tanárom a 25 év alatti és fölötti korosztályok kognitív képességeinek alakulásáról beszélt. Talán nem mondok újat azzal, hogy lemaradtak az "öregebbek". Egy dologban azonban jobban teljesítettek. Ez pedig a kommunikáció. Legalább is egy ideig. Aztán már abban sem. Igazán látványos az írása! Kár, hogy nem sokat változtat azokon a történéseken, amit leírtam, és aminek (legalább is részben) az eredményeként a Szövetség nyugdíjas, avit. Látom, találva érzi magát, pedig nem személy szerint önnek szántam. Talán érdemes lenne újraolvasni, úgy, hogy nem képzeli céltáblának magát. Ha úgy is magára ismer, az nem az én bűnöm.

Üdvözlettel,

Tisztelt Urak,
már gyerek fejjel is viszolyogtam az olyan idősebbektől, akik azt éreztették, hogy az emberi minőséget a kor határozza meg elsődlegesen, és minden élethelyzetben odadörgölték életkorukat, mint anno a sor-rabszolgák a seregben a centijüket a másik orra alá. Valószínűleg azon kívül nem nagyon tudtak mit felmutatni, olyat biztos nem, amit a "fiatal" elfogadható érvként fogadott volna el. Ezt azért írom, mert csak azzal foglalkoznak a mai fiatalok, aki és ami számukra érdekes és/vagy hasznos. Többek között ezért sem foglalkoznak a Szövetséggel, mert számukra a 135 év nem érdekes (még) és a haszna is nulla.
A "még köszönni sem tudnak" stílusú általánosítások nem túl hatékony technikák a párbeszéd megteremtésére. Feltételezem, az unokákkal sem így alakult ki a kapcsolat. A "fiatalokkal" kerekasztalozni pedig nem kegy az "öregek" részéről, hanem szükséglet! Legalább annyira, mint fordítva. Ha másért nem, hogy legyen kitől tanulni köszönni.
Már BOCS

Megnéztem a fontosabb vezetőségi funkcióra jelöltek névsorát és az általuk megalkotott programokat. Sajnos a "program" szót sok esetben idéző jelbe kell tenni, mert az csak jó esetben is közhely, lózung és címszó gyüjtemény , már ha összeségében hosszabb mint fél oldal tokkal, vonóval együtt. Tiszteletel a kevés kivételnek, konkrétumokat, cselekvési tervet (mit, hogyan, mikor) és ígéretet nyomokban sem tartalmaz.
Az élet,most úgy látszik,lapot dobott!:
Az imént néztem meg a videót a neten, melyben Monor város egyhangú határozatot hozott (2017 nov. 17.én), hogy egy éves türelmi határidővel felmondja a vásártér bérleti szerződését az MGKSZ-szel.!!!!!
Kérem a vezető pozícióra aspiráló jelölteket, hogy fejtsék ki hogyan menedzselnék a jövőben a kialakult helyzetet.

Kedves Miklós!
Nem szeretném elfeledni, ezért köszönöm jókívánságaidat és már válaszom elején kívánok áldott ünnepeket.
A csizma úgy került az asztalra, - emlékszem: a jelölőbizottság tájékoztatóján a békési területi értekezleten - Te tetted fel az asztalra. Sajnos akiknek válaszolni kellett volna kérdéseidre, legalább hárman voltak ott és mégis mélyen hallgattak. Önkritikusan vallom be, hogy én nehezen bírom ki a hallgatást, főleg akkor, ha ismerem a kérdésekre a válaszokat is. Idézem egy tisztelt sporttársamat: "nos, mindig van véleményem". Az közöttünk a különbség, hogy én ki is mondom ezt a véleményt, a homályos találgatásokat és a ki nem mondott rejtélyes gondolatokat nem szívlelhetem.
A csizmát feltetted a jelölőbizottság tájékoztatóján az asztalra. Én pedig most egy klasszikust idézek "már az oroszok a spejzban vannak vannak" (Tizedes meg a többiek c. filmből). Igen, itt vannak az új vezetőség jövendő tagjai, tőlük tessék kérdezni. Sokat, és a valóban megválaszolható tervekről. Igen, itt a lehetőség, kérdezz tőlük (az ötéves tervükről). a jövőről. A múltról helyben is érdeklődhetsz, hiszen jórészt az elmúlt másfél évtizedben békés megyei tagok irányították az elnökség (legalább 20 %) munkáját.
Volt egyszer egy vetélytársam, aki mindig csak kérdezett, és problémákat vetett fel. Nem túl nagy siker övezte működését. Most eljött az ideje a válaszoknak, elő a farbával, terítsük ki a kártyákat. Aki eddig nem akart vezetővé válni vagy nem sikerült neki, az kérdezzen nyugodtan: jó kérdést, jókor, jó helyen. A jó vezető nemcsak kérdezni, hanem az esetek döntő többségében válaszolni képes, méghozzá úgy, amely válasz miniden demagóg beütéstől mentes.
Végezetül, elő a jó kérdésekkel, "mert már az oroszok a spejzban vannak", azaz a jelöltek, és csak akkor alkalmasak a következő öt évben rájuk háruló munkára, ha a felmerült kérdésekre időben tisztességesen válaszolni tudnak.

BOCS

U.i.
A csizma az asztalon van. Hány tenyésztőnek hány utódja követi a személyes példamutatást. Tudok többet is. Még a közeledből is. Gulyás József, Japport Mátyás. Magam is igyekeztem. három gyermekemből három foglalkozik kisállatokkal (baromfi, nyúl, papagáj, stb.). A kilenc unokámból legalább hat napi kapcsolatban van a kisállatokkal, sőt a rossz szülők helyett fecskendővel pépelik a fiókákat. Remélem, senki nem mástól várja a szaporodást, gyarapodást, hanem saját maga mutat példát. Ez számomra jó ötletnek tűnt néhány évtizede, sőt talán ma sem elvetendő. BOCS

Kedves Miklós!
Úgy gondolom, hogy vannak nagyon jó kérdések, amelyeket rosszkor, rossz helyen tesznek fel. A nevezett területi értekezleten a kérdést mindenki, a jelenlévők 100 %-a értette, még a választ adó is. A baj csak az volt, hogy nem Békéscsabán, az egyesületben lett feltéve a kérdés, mert ott helyben megválaszolhatták volna a jelenleg regnáló vezetőség irányító tagjai, hiszen az elmúlt években Békés megyei dominancia volt szervezetünk vezetésében.
No de elérkezett az idő, melyre gondolt a válaszadó. Már olvasható honlapunkon a vezetésre jelölt sporttársak programja ötéves időtávra. Remélem, kedved leled a programok olvasgatásában, és mint írod, mindig van véleményed, szívesen olvasnám soraidat a fórumon e témában.
Az újságban általad kiemelt részlet 41 éve íródott, mely egy ma már anakronisztikus, megvalósíthatatlan terv része volt, most mások a prioritások. Egyébként ebbe a gazdaságilag és szakmailag kivihetetlen irracionális tervbe szervezetünk majdnem belebukott. Az önkormányzatunkat felfüggesztették, a Szövetség szinte teljesen megsemmisült. Kívánom, hogy soha többé ne lássunk ilyen nagyra törő, megvalósíthatatlan terveket, melyet csak a pénzszerzésre alapuló húsprogram tartott életben és az elkövetett törvénytelenségek sora.
Üdv.: Csaba

Kedves Lajos ! Most kezdek csak igazán csodálkozni rajtad, milyen köze van a 2018-as választásnak a sajtó szabadsághoz. Elmondom neked, hogy felelős szerkesztőt nem most választanak, legfeljebb majd az elnökség választhat erre a posztra megfelelő embert. Lehet, hogy hallottad már, most mégis elmondom számodra: A MÉLTATLAN BÍRÁLAT GYAKRAN BÓK, ÁLRUHÁBAN. Öreg cimborád : Csaba.l

Már Petőfi is hiányolta a független sajtószabadságot, ezért olyan kézbe kell adni a szaklapot aki nem csak a saját maga szórakoztatására szerkeszti az újságot.

Vissza kell adni a Fajtaleírásokkal kapcsolatos feladatokat a Klubok kezébe és meg kell szüntetni a Standard Bizottságot, helyette hozzáértőkkel meg kell alakítani a Fajtaleírást felügyelő csoportot.

2017