Nagy Árpád - A patkányfogó

A patkányfogó

Nem is oly régen a város külső részein a fürdőszobát egy lavór vagy egy hidegvizes kifolyó helyettesítette. A legkisebb építmény helyét a lakóépülettől távol, a haragvó szomszéd telekhatárához közel tűzték ki. Szerencsésnek mondhatta magát az, akinek ott hátul a kerítésen túl istálló volt, mert jobban szerették a trágyaillatot. Ha megfordult a szél, lehetett átkokat szórva mutogatni. Az építmény nagyságát nem a telek beépítettsége %-ában, hanem praktikusan úgy határozták meg, hogy egy ember állva vagy ülve kényelmesen elférjen benne. Egy mély gödör fölé építik, egyik felét az építmény takarja, a másikat aládúcolják és földdel fedik be. Fenyőből készül, boroviból, az a legjobb. Magas gyanatartalma miatt keményebb, víztaszító, időtálló. A deszka kiválasztása szakértelmet igényel. Kellemes látványt okoz, textúrát ad felületének a világos sárgás erezettség. Nem lehet görcsös, mert száradás után a kieső csomók résein behatolhatnak intim szféránkba. Ajtaja mindig a főépület felé néz, hogy siettében az embernek ne kelljen kerülgetnie. Hogy köreinket ne zavarja senki, belül szemescsavarba akasztott drótszerkezetet szerelnek. Hiánya nehéz perceket okoz. Fogni, tartani kell az átlós rögzítő keresztlécet. Fogni és tartani folyamatosan és figyelni mindvégig. Nincs relax, csak feszültség! Téglalappá szakított újságpapír van, de olvasás nincs! Elvész a hely szelleme! Csak kapaszkodás van és görcs. Hát lehet így élvezni a nagymunka örömét? Olyan helyen ahol a zárószerkezetet nem pótolják, ott tuti, hogy az írott sajtó sincs jelen. Csak kukoricacsutka, az is madzagra kötve. Cseréjéről a "skót" gondoskodik, havonta! Ugyan mire költi a közművelődésen megspóroltat?! Na, az ilyen aztán mindent megérdemel. Az ajtót kívülről egy kézfényű, középen átfúrt, százas szögön forgó lécdarab zárja. Ne csapkodja a szél, mint az ólajtót. Az ácsok munkáját az ajtó fölötti kettős szellőzőnyílás míves kiképzése alapján ítélik meg. Esztétikai értéke nagyobb, ha a hossztengely irányában kissé lapított körforma olyan, mint a lazán, elégedetten kiejtett 00 betűk. Persze akinek nincs érzelmi kötődése annak dupla nulla az egész, úgy ahogy van. Sehonnai! Ha a faanyag mégsem extrakvalitét, hamar kiderül. Még fel sem serdül a gyerek és összeszárad, megrepedezik, kiszálkásodik, öregszürkül. A zsugorodó deszkák résein keresztül a Nap rácsos fénybörtönnel sújt. Hunyorogva kell vizslatni körbe-körbe. Feszítően rabvallató, ütemes, mint a sebesvonat villanykarói árnyéka. Látni kell minden irányba, figyel-e valaki?! Hátha lehallgatnak?! Nincs biztonság csak szorulás! És a szél?! Ha belekap, megdől, mint a "pizai". Na ez az! Így dől meg az ács munkájába vetett maradék hitünk is. Elég!

Ide költözik a szomszédba egy fiatal házaspár. A férj galambász, az istállóban tartja galambjait. Ő az, aki vödörrel a kezében – benne kőműveskanál és fándli – sétálgat. Ez a dolga, olyan lóti-futi. Státusa szerint a Városi Kórházban karbantartó kőműves. Ha munka van, keresik, de soha nem találják, mindig másutt van. Ilyenkor kismotorjával széltében járja a várost. Ott áll meg ahol galambot lát, galambász lakik. Ő is adja–veszi. Messziről megismerni, fekete nagyszélű kalapot visel, mint az amerikai parasztok. Galambjainak is van kalapja, magasított "bugó" mint az alföldi betyároknak. Azt se tudja, nem is olyan régen erről nevezték el galambjait alföldi buga galambnak. Így ment az EU-ba és az ismert "hátas paraszt" nevét hátrahagyta nyelvi örökségnek. A kalapos gatyás "kalaposait" az istállóban tartja, közvetlenül szomszéd kis építménye mellett. Fala és a zárt kerítés miatt szomszédját soha nem látta, nem is találkozott vele. Az istálló tágas és kellően sötét. Alkalmas olcsó, napsütötte sárga szembőrű galambok tartására. Néhány hónap alatt a galambok holtsápadtak lesznek. Furcsa akinek furcsa, de a fajta tenyésztőinek ez tetszik és jó pénzért meg is veszik. Az üzlet az üzlet, csak fizessenek, de ha nap éri őket, magukra vessenek. Ez alatt az idő alatt a galambok költenek és a fióka tiszta haszon. Lenne! Ember tervez és dörzsöli tenyerét, Isten végez, mert reggelre eltűnnek tojások, fiókák és sápadó szüleik. A maradványok torzói, kis négylábú rablót sejttetnek. A veszteség miatt ifjú hősünk a legsápadtabb. Olyan dühös, hogy megfeledkezik az ilyenkor aktuális közmondásról: „A harag rossz tanácsadó." A kőműves ködös tekintettel nézi az aljzatot, egyszer csak állát ejti. Ilyet még nem látott! A vályog épület egy sor "mezei" téglán áll, vagy száz éve! Ők meg úsztatnak alapot, vasalnak, betonoznak lábazatot és néhány év alatt mindig megreped, majd fele idő alatt összedől. Állj! Csodálkozásra nincs idő, itt lépni kell! Azonnal! Mint nyomolvasó négykézláb kutat és talál egy kis lyukat a téglasor alatt. Nem tudja, ez az egyetlen, az utolsó, ami összeköti őt a szomszédjával. Kellő indulattal be! A konyhában leszereli a román kétlángút és már viszi is a gázpalackot az istállóba. Rossz tanácsadó, kiáltanék! Azt sem tudja, hogy a PB gáz nem mérgező. Dugja, dugja a csövet egyre beljebb, mélyebbre és ereszti hosszan. A gáz fajsúlya nehezebb a levegőnél, így telik a járat, az alagút, mint már mondtam, az egyetlen, ami összeköti őket. És tölti a gödröt. Tölti, és nem jönnek. Vár és vár türelmetlenül. Nem jönnek, mint szólás szerint, kisebb mérgezett rokonaik szoktak jönni. Felemelt kezében vaslapát és vár elsősegélynyújtásra, de nem jönnek. Duzzadó nyaki erek és fejcsóva. Áll, mint a szobor, úgy tűnik gondolkodik, pedig nem tartja öklével állát. Így is lehet?! Döntött! Leteszi a lapátot és bizonytalanul kotorászik a zsebében. Megfogja, érezni ezt kereste. Egy pillanatig lassan, majd gyorsan kiveszi. Öngyújtó! Csak nem fognak ki rajta?! Ki kell őket füstölni! Mondtam volt,... rossz tanácsadó, de meggyújtotta. Durr!! Hatalmas robaj, füst, por és irgalmatlan bűz! Közben óvatosan, félve tapogatja magát. Egyben van? Szíve, mint a gőzkalapács ver nagyokat. A százéves is kidőlt ember nagyságban és a leszállóban megtalálja szomszédját. Egy padnak látszó tárgyon ül, mindene szilvalekváros, bokáján tépett gyakorlóra tarkult pantalló, egyik kezében kukoricacsutka, mint csokis "Leó"madzagon.
Másnap a helyi újságban nagy betűkkel került címlapra: „Felrobbantotta szomszédját". Azt is megtudta, hogy az ijedtségen kívül nagyobb baja nem történt.
Lapzárta után érkezett. A kalapos ellen gondatlan veszélyeztetés miatt eljárás indult. 

Szeged, 2004. 02. 26.

Nagy Árpád