Mészáros István

1946-ban születtem Miskolcon. Szüleim munkás emberek voltak, akik közül édasapám kedveltette velem a galambok szeretetét öt éves koromban.

 

A galambok szeretete másoknál nem tudom, hogy alakul ki, de nálam kitartó odaadással és az otthoni lehetőségekkel módom volt a galambtenyésztésbe belekapcsolódni, amihez öreg tenyésztőtársaim adtak segítséget tapasztalataik átadásával.

 

Rövid időn belül kialakult bennem a röpgalambok iránti vonzalom, hiszen lakóhelyem környékén sokan tartottak budapesti magasröptű keringőket, amelynek röpmodora élvezetes látványt nyújtott számomra. Először nehéz volt az állomány beszerzése de később sikerült Nits Ede fehértörzsű koszorúsnyakú galambjaiból beszereznem, majd Rozman Józseftől gólyás galambokat hoztam állományomba. Mindezekhez Fogarasi Lászlótól fehér törzsű koszorúsnyakú pántos galambokat szereztem be. A röptetések mindig nagy sikert arattak, amiben László öcsém nagyon sokat segített. 

 

Az általános iskolai tanulmányaimat befejezve szakmunkásképzőbe jártam és ekkor kapcsolódtam be a szervezett magyar galambtenyésztésbe. 1964-ben léptem be a Miskolci V33-as egyesületbe. Katonai szolgálatom letöltése után 1967-ben kezdtem komolyan foglalkozni a röptetősport tevékenységgel. Sturbán Gusztáv sporttárstól szereztem be 24 darab fiatalt és ezekkel a galambokkal három hét leforgása alatt 6 órán felüli szállást tudtam elérni.

 

Az egyesületi munka is megsokszorozódott mert megválaszottak az egyesület titkárának. Baráti kapcsolatok útján és a két város közelsége miatt baráti röpversenyek alakultak ki Kassa és Miskolc városok között, ami a mai napig, még 45 év távlatában is működik. 

 

Munkahelyi elfoglaltságaim miatt többször kényszerültem lakóhely változtatásra. Amikor Budapestre költöztem akkor előbb a B-14 majd a B-3 egyesületben voltam tag, amelyek 2008-as Poroszlóra való költözésem óta újra Miskolcon folytatódnak. 

 

Az egri kék keringő galambokkal 1967-től foglalkozom. Előbb kedvtelésből tartottam őket, majd 1975-ben az országos kiállítás alkalmával megalapítottuk az egri kék keringő fajtaklubot. 1986-ig a szövetség röpszakosztályában tevékenykedtem Mezei Sándor és Varga József tenyésztőtársak segítőjeként. A fajtaklubban remekül alakult a munka, 26 tagot számláltunk, melyből 17 egri illetőségű tenyésztő volt. A mai napig büszkeséggel tölt el az a klubkiadvány, amelynek szerkesztését én végeztem. Ezt megelőzően az egri galambtenyésztés történetében hasonló kiadvány nem készült. 

 

A versenyzés is fellendült, három éven keresztül az országos bajnokságok mellett a fajtaklub bajnokságok lebonyolítására is sor került. 

 

Galambjaimtól sajnos munkahelyi körülmények miatt meg kellett válnom az 1990-es években. Nyugdíjba vonulásom után Poroszlóra költöztünk, ahol ideális körülmények között megkezdtem új állományom kialakítását és versenyeztetését. A versenyeredményeim rendkívül sikeresen alakultak, több bajnokságot nyertem az öregversenyeken és fiatal bajnokságokon így töbszörös magyar bajnoki cím tulajdonosa lettem. 

 

Kitartó tenyésztői munkám és a galambokhoz fűződő szeretetem eredményének tulajdonítom, hogy aranykoszorús mestertenyésztő és röptető címet értem el, valamint 2014-ben az MGKSZ vezetősége a szövetség örökös bajnoka címmel tüntetett ki az egri kék keringő galambok tenyésztésében és röptetésében elért sikereim alapján.

 

2015-ben egri galambokkal nem versenyeztem, de a budapesti magasröptű keringő fiatal bajnokságán 41 év után első helyezést értem el.