FÓRUM

Kedves Pista és Roland!
Ha szabadna kérnem had maradjon ez a topik a BEGYES galambok témáival kapcsolatos hozzászólásokat tartalmazó.A Magyar páva galambhoz és a személyes problémák megvitatásához megvannak az arra hivatott topikok.
Köszönöm megértésetek.
Üdv:Feri

Bárány Úr!

Minek okán kellene és mire hivatkoznom a rajz alapján?

Bárány Úr!

Ne ássa alá a szövetséget! Próbáltam kerülnia témát, de....magas labvdát dobott fel!

Nagyon úgy fest, hogy Parthay Géza előrelátó volt! Valószínüleg nem tudhatta, hogy a XXI. században lesz egy MGKSZ, akik megpróbálják össze-vissza kavarni a magyar pávagalamb standard leírását! Azon túlmenően véletlenül (hozzá nem értésből, ami a bírálók szakképzetlenségéből fakad), vagy szándékosan (részrehajlásból) rosszul minősítik a fajtát kiállításokon! Nem tudhatta, de Ő lerajzoltatta, ezért annak, aki ért hozzá, egyértelmű, hogy a fajtának mik a meghatározó tulajdonságai, amik elhatárolják a tisztavérű egyedeket a keverékektől! Ezzel az utolsó mondattal úgy hiszem, hogy segítettem a fajta alapértelmezéséhez közelebbjutni azokat, akik esetleg nem értenék...

Visszatérve a rajzhoz, a szövetségnek csak egy dolga lenne, a rajzhoz írni egy fajtaleírást! Nem igazán sikerül...

A magam részéről ugyanezt kívánom!

Kedves Feri! Az óminózus részt- kérlek- olvasd el mégegyszer. Ha akkor is azt olvasod ki, amit most írtál, akkor elnézést!

Kedves Roland!
Történelmi múltunk írásos leírása, emlékei sokszor segítették a történet írókat.
Igen, tisztázza magában, hogy mik a fajta kritériumai.
Én szakmai beszélgetést szerettem volna itt.

Üdvözöllek István!
Farkas Feri vagyok és néhány kérdésedre szeretnék választ adni a fajtával kapcsolatban. Először is valószínű hogy az a Fábián Ferenc nem az a Fábián Ferenc akit te ismersz akinek Székesfehérvári bukói vannak vagy voltak. Feri bácsit közel 40 éve ismerem és galambászok vele. Feri bácsi mindig begyes galambokat tenyésztett túlnyomó többségben, de állományában mindig megtalálható volt és megtalálható most is a gusás (kakasdi székely begyes). Arra a kijelentésedre pedig hogy 40 éve járod ezt a térséget Bonyhád és környékét és nem találkoztál ezzel a fajtával és nem hívták fel a figyelmedet erre a fajtára, pedig a válaszom a következő: Valószínűleg nem olyan helyeken jártál ahol voltak ezek a galambok, vagy nem figyeltél kellően, vagy nem olyan emberekkel tartottad a kapcsolatot akik felhívhatták a figyelmedet erre a fajtára. A másik kijelentésedre pedig hogy F1es vagy F2es kategóriába sorolod esetleg a gusást is, tudom hogy nem írtad oda hogy a gusást is oda gondolod, de hidd el nekem és néhányunknak ez az érzése támad mikor olvassuk írásod sorait. Ezt a kijelentésed pedig határozottan elutasítom, és kikérem magamnak és azoknak a tenyésztők nevében is akik már nincsenek közöttünk. Följogosít erre a több mint 40 éves kapcsolat a fajtával. A másik kérdésedre pedig, hogy örülnél ha konkrét adatokkal tudnánk szolgálni, kiegészíteni a meglévő adatainkat pedig a válaszom hogy dolgozunk rajta, fényképeket próbálunk találni de nem egyszerű. A másik pedig írásod idézve: Nem kellene egyszer elmenni Bukovinába? Hátha ????" . A válaszom a következő : 1990-es évek elejétől éves rendszerességgel, minden évben legalább egyszer túrista csoport látogat Bukovinába. A helyzet a következő : Jelenleg Bukovinában ebben az öt faluban gusás( kakasdi székely begyes) nem található! A másik pedig az hogy örülök hogy nagyon sok Erdélyi galambász ismerősöd van és olyanok is akik mindenhova betekintenek. Kíváncsi lennék, hogy az 1941 előtti időkre is mennyire betekintőek.
Üdv Farkas Feri.

Kedves Feri!
Munkámból adódóan közel 40 éve járok időnként Bonyhád és környékén is. Bonyhád- Majos részén van szerencsém ismerni Fábián Ferencet (akinek székesfehérvári bukói vannak(voltak). Nem tudom, hogy Ő e az, akiről beszélsz.
Jártam néhány Tenyésztőnél a környéken is, kiállításokon is. Rólam errefele (is) sokan tudják bolondériámat", a galambtenyésztést. Sokan fel is hívják a figyelmemet erre-arra. Erre még nem.
Mielőtt félreértés lenne. Nem a fajta/jelölt) ellen ágálok. De én szeretem a történelmi adatokkal alátámasztott "körítést". Napjainkban majd! minden fajtánkat úgyszeretnénk ismertetni, hogy már a törökök idején...aztán az 1. írásbeli említése ......500 évet késik.
Jómagam a tényszerű, kronológikus, adatokkal alátámasztott történelemírás híve vagyok...a galambtenyésztésben is.
Magához az elismertetéshez sok sikert!
Igaz, hogy néha nálam már "kiveri a biztosítékot" a sok "új fajtajelölt" és meggyőződésem, hogy szigorítani kell az elismertetést. Mert lassan több lesz a "fajta", mint a Tenyésztő! És abban sem vagyok biztos, hogy ezek az újak fajták és nemcsak F1-esek, vagy netán F2-esek! De ez egy másik téma! Így lenne jó, ha lenne egy tenyésztelep és ott figyelemmel lehetne kisérni a fajták örökítőképességét. Mert ugye a fajtának vannak kritériumai. De sajnos, nincs ilyen telep...és talán igény sem lenne rá.
Sokan a keresztezéseket tartják az üdvözítő megoldásnak...amit nem is vetek el..de akkor már nem szabadna a régi fajta nevében fellépni.Új külső..új fajta...új név!
Örülnék, ha konkrét adatokkal tudnátok kiegészíteni a megjévő adataitokat. Nem kellene egyszer elmenni Bukovinába? Hátha????

Kedves Pista!
Én ezt a fajtát (ha papírnak megfelelőek akarunk lenni : fajta jelöltet) nem tenyésztem,de mivel legnagyobb párt fogóik jó barátaim,ezért a weboldaluk frissítését,karbantartását én végzem,így elég sokat megtudtam ezekről a galambokról.Majd biztos az illetékesek adnak választ minden felvetésedre,de tudomásom szerint Fábián Ferenc úr az (ha jól tudom a Bonyhádi egyesület elnöke) aki Andrásfalván született még Bukovinában,s az Ő elmondása szerint már gyermek korában nagyapjának is voltak ott,majd hozták magukkal ide is ahol végleg letelepedett családjuk.Fábián Ferenccel kéne felvenned a kapcsolatot,Ő biztos sok értékes információval tudna ellátni a multra tekintve.Farkas Ferenc elmondása szerint pedig Kakasdon az Ő gyermek korában nagyon sok portán ott voltak ezek a galambok,s portánként egy rajz-egy szín kis állományok.Hát hogy fényképek készültek-e annó,vagy kik tudhatnak még a többet azt én végképp nem tudom. Személy szerint szurkolok a Kakasdi Székely Begyeseknek hogy papíron is hivatalos fajtává válhassanak,mint Magyar fajta,s örűlök hogy Téged is érdekel a téme,hisz amelyik fajta/fajta jelölt mellé Te még oda álltál annak mindnek szép jövője lett még! A tenyésztői tábor pedig egyre bővül (már 15 fő),ezzel se lesz probléma. S képzeld találtak a Farkas Feriék egy uri embert akinél kék szívesek és kék barátrajzúak vannak,nagyon szép rajzokban és típusokba.Várom hogy róluk is mihamarább kapjak képeket,s a tenyésztőjük csatlakozzon a csoporthoz (s hozzá járuljon a nyilvánossághoz) aki ezért a fajtáért tenni kívánnak.
Üdv:Feri

A lentebb belinkelt honlapon van információ, biztosan elkerülte a figyelmét!

Új begyesfajta születik!


Elsőként a Tolnába telepített Székelyek alakítgatták, formálták, egyéni ízlésüknek megfelelően továbbtenyésztették, azokat a főleg rajzos, fújós galambokat, amelyeket a Szászok is kedveltek, még annak idején már Bukovinában is. Ott született idős tenyésztők emlékeikről beszélnek, olyan átérzéssel, olyan meggyőzően, hogy elhisszük nekik és onnét és akkortól származtatjuk e begyes fajta létezését. A régiek még ma is egyszerűen csak „Gusás” névvel illetik. Ez az elnevezés egy jelzőt takar, miszerint azokat a galambokat nevezték így, amelyek fújtak.
Az egyszínű változatok ma már nincsenek, de érdekes módon fennmaradt, vagyis igen határozottan átöröklődött sok nemzedéken keresztül a „lajbis” és esetenként a „hódos” változat. Vagyis más fajták és más színű, olykor rajztalan galambok szándékos vagy spontán kereszteződése ellenére a szíves és a barátrajzú. Ezek nagy előkével, fehér derékkal és fehér farokalátámasztó tollakkal rendelkeznek. Jelenleg csak barátrajzút nem tenyésztenek, de a szívesek olykor költik ezeket is. Csak sárga, vörös és fekete színekben létezik. A mély és tiszta színek lehetőleg lakozottak legyenek. Köztes vagy más színek nincsenek. Elmondások szerint, régen voltak kékek szívesben és jeltelen vagyis szalagtalan és kovácsolatlan barátrajzúban is. A tiszta színekben még nyomokban sem lehet jelen semmilyen rajzolat, például kovácsoltság vagy babozottság.
Különleges megjelenését az egyszerűsége adja. Tekintettel arányos formájára, ami azonban nem mondható el a fajtacsoport minden képviselőjéről általában. A rövidlábúak közé soroljuk, de attól valójában hosszabb, mint ahogyan a termete is a közepestől nagyobb megjelenésű. Fúvásintenzitása aktív. A tojók is jól és gyakran fújnak. Udvarló vagy nászröpte parádés, legtöbbször csattogó. Igen szapora fajta.
Ha valaki mer és tud is szelektálni, akkor rövid időn belül sokkal egységesebbé válhat a tenyésztése. Elsősorban a rajzon kell javítani, de a test növelése, annak harmonizálása is cél. Kitűnő életkörülmények biztosításával, vagyis kifogástalan takarmányozással, valamint egészséges tartási körülmények fenntartásával élmény a fajta tenyésztése. Annak ellenére, hogy nem igényel különleges bánásmódot, meghálálja a gondoskodást, hiszen impozáns külleme, színe, rajza, fúváskészsége, életereje a galambfajták elitjei közé emeli. A fajfenntartási ösztöne kiváló. Fészekszerető, nyugodt költő, de élénk vérmérsékletű.
Szabad tartás mellett gyakran megfigyelhető különleges röpte. Hosszú szárnyaival ritkán csap, mintha keresne. Legtöbbször ekkor is fújja a begyét. Jól tájékozódik. Szívesen időzik a szomszédos tetőkön, majd idővel libegve, szállva visszatér. Nem verekedős. Az idős hímek toleránsak. Nálam az ígéretes fiatalok a szabadtartás végett, a kinnlevő galambokkal vannak, így edződnek, sokat röpülnek és szabad akaratuk szerint mozoghatnak. Így én is jobban tudom figyelni őket.
Szigorú szelekció mellett a minőség eléri az 5-6%-ot. A szaporulat fele pedig még tenyésztésbe fogható, mert kisebb hibáik ellenére genetikailag képesek lesznek szépeket költeni. A fennmaradó egyedek, elsősorban a rajzolatok hibái miatt kifogásolhatóak, ami a színes mezők kontúráltságát, esetleg tarkázottságát jelenti. Továbbá előfordulnak aránytalanul hosszú és keskeny, valamint kistestű példányok is. Ezek is selejtezésre kerülnek.
Régebben Kakasd településen és környékén is igen kedvelt fajta volt. Innét a mai, új neve. Mivel ott főleg most is a Székelyek azok, akik tenyésztik, így lett Kakasdi Székely Begyes a fajta neve. A tenyésztéshez bevontak más begyes fajtákat is, de az valójában nem volt sikeres. Sőt igen heterogénné vált, főleg az alkat és formát tekintve. Voltak próbálkozások a magyar begyessel is. Több-kevesebb sikerrel, ki-ki ahogyan jónak vélte. A magyar begyes ősi formája nagyban hasonlított a jelenlegi „Gusás” galambokéra. A múlt század legelején készült Balassa György fotói alapján a mai szemlélet szerint nem is magyarbegyes van, hanem inkább székely begyes. Felvetődik a kérdés, hogy mi is volt előbb? Mindenképpen közös vonások fedezhetők fel közöttük testarányaikban és még rajzolatukban is. Viszont már akkor is egyértelművé vált, hogy a magyarbegyesnek ítélt fotóalanyoknak hosszú kormánytollakon túlérő evezői vannak. Az 1965-ben elfogadott magyarbegyes fajtaleírása megemlíti a szíves és barátrajzú változatokat is. Tehát vagy létezet ilyen rajzú magyarbegyes, vagy pedig a hasonlóság miatt annak vélték az ilyen rajzolattal rendelkezőeket. Elgondolkodtató azonban, hogy évtizedek óta soha senkinél még csak véletlenül sem született rajzos magyar begyes. Idővel egyértelművé vált a különbség, de nemcsak a magyarbegyestől különbözik, hanem más begyesfajtáktól is.
Az, hogy magyar fajta, különös értékét adja, hiszen eddig sok nemzettel szemben nekünk csak egy begyes fajtánk volt. A tenyésztői bázisa igen szűk területre korlátozódik, de egyre többen érdeklődnek tenyésztési szándékkal. A nemzeti kiállításon történő bemutatása pozitívan zárult, helyesebben jó nyitánya lett a fajtának. Régi, ma már idős fajtatenyésztők nosztalgiáztak a bemutatott galambok előtt. Reméljük és a jelek is azt mutatják, hogy lesznek újak is, akik meglátják a fajta szépségét. Fantáziát látnak abban, hogy részesei lehetnek egy régi, de újonnan felfedezett magyar begyesfajta sikereinek.


Z. Tóth János
Kisújszállás