FÓRUM

Tisztelt Leendő Kakasdi Székely begyes tenyésztő! (2. Rész)
A begyes fajták általánosan elvárt jellemzője az ivartól független fúváskészség és annak intenzitása. A fajtacsoporton belül számtalan típusú, méretű, alakú, elhelyezkedésű fúvott begyforma van. De ez hajlam és fajta megkülönböztető megjelenési forma. Ha ez nincs akkor az már nem is begyes. A mi kakasdi székely begyesünk jó nézni, mert testfelépítésének arányai egymáshoz illőek és begyének fúvása, annak mérete és alakja is harmonikus. Annak alakja csak gömbölyded lehet, elhelyezkedése pedig előre irányuló. Úgy, hogy a nyakat körbe fogja annyira, hogy az úgynevezett hátsóbegy kihangsúlyozott legyen. A begy átmérője a váll szélességénél egyértelműen nagyobb. A fúvás nagysága, annak intenzitása a hímek elsődleges pózolási kiváltságaik A tojók minden téren szerényebbek, de nem nélkülözhetik e készséget. Az összemosott ivari megjelenés a cél, így a hímes megjelenésű tojókat nagyon meg kell becsülni, míg a tojó küllemű hímeket selejtezni kell! A tenyésztési szezonban a tojók szervezeti terheltségük miatt, a kotlás és nevelés idején nem parádéznak. Az egészséges hímek a fészken sohasem fújnak. Más fajták közül van, amelyik igen, ezért is képtelenek a költésre. Az, hogy a kakasdi székely begyes ilyenkor miért nem fúj, csak gyanítható, de valószínű, hogy a fészekféltés miatt. Ami erős fajfenntartási ösztönből fakad, és nem akar feltűnő lenni. A galamb, ha fúj, azzal is jelzi, hogy jól érzi magát. Eközben, vagy így repülve, szárnyainak csattogtatásával is kifejezi ezt. A költés ideje alatt a fúvás intenzitása kisebb, de az azt követő vedlés általában ezt nem befolyásolja. A fiatalok négy hónapos korukra ivarérett, ekkorra fúvásuk gyakorlott, de általában közvetlen fészekhagyás után már képesek némi erőltetett, igen szerény, formátlan, de egyértelmű fúvást produkálniuk. Az igazán erős,rámás hímek később kezdik és azok lesznek majd kiváló begyalakú és méretű intenzív fúvók. A túl fúvás az, amikor az aránytalanul nagy begy legtöbbször már felfelé is terjed. Így annak alakja ovális. Ezek a példányok túl mélyről, olykor hasból fújnak. A fiataloknál előfordul, de nem jellemző az. Ez akkor lehet, amikor még csak gyakorolják a levegő nyelését, benntartását, és kifújását. Később, ha megtanulják, hogy hogyan kell szabályozni, akkor onnantól korukhoz mérten reális képet mutatnak. Amit befolyásol a példány készsége, egészsége, ivara és kora. A nagytestű felnőtt egyedeknél előfordul a kissebekhez képest viszonylagosan nagyobb fúvás. Ami azért baj, mert több éves korára könnyebben . kialakulhat a lógó, zacskós vagy úgynevezett golyós begy. Az ilyeneknél a begy tartalma az emésztő nyílás alá kerül és ott romlásnak indul. Kialakulhat a begy baktériumos gyulladása is. Ha nem teszünk semmit, az magától nem gyógyul meg. A galamb, mérgezési tüneteket is mutathat, de a teljes leépülés után biztos a pusztulás. A megoldás az lenne, ha tudnánk olyan galambokat tenyészteni, amelyek csak arányosan nagybegyűek. Sajnos lehetetlen kivédeni a begy olykor előforduló túlterhelését és emiatti kinyúlását. De azért ha kialakul és ebből adódóan megvan a baj, akkor vannak módszerek és fortélyok, amikkel meggyógyítható az adott példány. A begy tartalmát ki kell takarítani! Amennyire lehet kimosni. Legtöbbször segít, ha a galambot egy szűk zacskóba fellógatjuk úgy, hogy a begy tartalma feljebb kerüljön, mint az emésztő nyílás. Egy teljes nap alatt általában ki ürül. Azután csak vizet és vitamint szabad adni. Harmadnap már ehet. A drasztikusabb megoldás, ha a begyet felvágjuk, kitakarítjuk, és összevarrjuk. Általában akkor is kialakulhat a táplálékpangás, ha a galamb hírtelen és sokat eszik. Vannak takarmányok, amelyeket begyeseknek nem szabad adni. Ilyen például a repce, puffasztó, golyvakeltő hatása miatt. Az általános etetési szokás itt nem bevált. Vagyis nem lehet csak alkalomszerűen. Jó minőségű eleséget kell felkínálni ad libitum, vagyis szabad kívánság szerinti fogyasztásra. Sajnos ez viszont befolyásolja az etetés gyakoriságát. Mert hihetnénk, hogy mivel áll előtte a takarmány etethetne szándéka szerint, bármikor. Csakhogy nem szándékozik. Mégpedig azért mert ő maga sohasem éhes. Az alkalomszerinti etetésnél, ha megfigyeljük, a tülekedő magfelvétel után, gyors ivást követően azonnal etet. Így viszont a begy túlterhelt és a fúvós fajtáknál megjelenhet a fent említett golyós begy. A kakasdi székely begyes nem különösebben érzékeny de, azért előfordul náluk is. A hímek begye hamarább kinyúlik, hiszen többet és nagyobbat fújnak. Ezért a kiállításra szánt példányokat az első két évben nem szabadna hagyni etetni. Csak annyit egyenek, ami jólesik, ne terheljék begyüket. De jelenleg nem tartunk ott, hogy két évig nélkülözzünk a tenyésztésből, pláne nem a szebbekből. Ha sikerül dajkásítani, akkor nincs ilyen kockázat. A tenyész szezont rövidíteni kell, és akkor nincs baj, hogy három, négy alkalommal zsinórba tojt a tojó. Hátránya az, hogy az etetési ösztönt károsan befolyásoljuk ez által. Ahhoz, hogy tudjunk mennyiségbe is szaporítani a fajtát, az egészséget mindenképpen fent kell tartani. Hiszen az egészséges galamb az mindég csinál valamit, például fúj. Ehhez ért a legjobban a gazdája örömére.
Z. Tóth János
Kisújszállás

Z.Tóth János ma küldött írása :

Tisztelt Leendő Kakasdi Székely begyes tenyésztő!
A fajtatenyésztők táborába szívesen látunk minden olyan elhivatott galambászt, aki szimpatizál ezzel a begyes galambbal. Azért kívánom közzé tenni gondolataimat, a teljesség igénye nélkül, hogy némi felvilágosítást adjak tenyésztői tapasztalataimról. Elsősorban azoknak, akik ezután szeretnék tenyészteni ezeket a galambokat. A közelmúltban bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága a fajtának, mint új Magyar fajta begyesnek. Az újonnan bekapcsolódó galambászokból nem mindenkiből lesz fajtatenyésztő. Ugyanis a begyes fajták tenyésztése több törődést, kifinomult érzéket, nagy hozzáértést igényel. Profi szinten ezt a fajtát is nehéz tenyészteni. Sőt, mivel e fajtacsoport fajtái még több kulináris élményt nyújtanak, azáltal, hogy golyvát fújnak. E tulajdonságuk miatt egy kicsivel több tudást igényelnek tenyésztőiktől, mint sok más fajta. Elmondhatni, hogy a begyes tenyésztés az egy külön műfaja a galambászatnak. Ha a kezdetek sikertelenségeiben, már felfedezni véljük a reményt a szebbre, akkor lehet belőlünk begyes tenyésztő is. A türelem nagy segítség. Ha van, akkor az út sem annyira göröngyös. A fajtacsoport nagyon színes, de igazán megkapó szépségű fajtája kevés van. Jellemző rájuk általában a testfelépítésük aránytalansága. Az igazán szép Kakasdi Székely begyes bármelyik divatos fajtájú begyessel, éppen főleg arányossága, valamint életereje miatt versenyképes lehet. A begyesfajták tenyésztése azért is nehéz, mert a gyakori parádés fúvás miatt nem, vagy gyengén nevelik utódaikat. A Kakasdi székely begyes, ha szabadon van tartva, akkor mutatja meg örökmozgó, igazi temperamentumát, modoros viselkedését, ami az intenzív fúvás mellett szárnya csattogtatása is lehet. Ilyen tartás mellett elvárható egy közepes nevelőkészség. A közepessel legyünk elégedettek. Hiszen olyan fajták kerültek bele a kitenyésztése folyamán, amelyek nem igazán, vagy egyáltalán nem képesek erre, mint például a norwich és az angol begyes. Valójában ezen a téren is heterogén. A gyengébb minőségű párak kitűnően, a kívánatosak gyengébben nevelnek. Ráadásul abból van a kevesebb. Így ezek, ha saját maguk nevelik utódaikat, azok hiába reményteljesek eleve kisebb eséllyel indulnak. A tenyésztőn múlik, hogy mit is tesz annak érdekébe, hogy ez ne így legyen. Ezért lehet, illetve kell dajkákat alkalmazni. De, figyelmet érdemel, hogy a fajta képes az önfenntartásra. Szándékosan ne öljük ki belőle ezt a képességét. A jelenlegi populáció minőségi utódainak biztosítani kell a lehető legjobb feltételeket a felnevelésük során. Mivel kevés az igazán jó és szép példány a beltenyésztés lehetősége is szóba jöhet.
Rokontenyésztettnek tekintjük azt az állatot, amikor a szülők, ivadékok féltestvérek vagy hasonlóképpen szoros rokonpárosításokból vagy azok halmozásából származik. Akkor, amikor a párosítandó egyedeknek már sok azonos génje van, a beltenyésztés rokontenyésztésbe megy át.
Minőséget rögzíteni egyébként is csak így lehet. A vitalitást, vagy például a fúvást, vagy alakformáló átalakítást más fajták bevitelével lehet fokozni, vagy elérni, addig egységesíteni csak így lehet. Ha vonaltenyésztést alkalmazunk, akkor egy-egy szép hímet több tojóra kell rávinni. Az így kapott féltestvéreket lehet egymással párosítani. Annál is inkább, mert minden példány hordozója lesz az apja kiváló tulajdonságainak.
A vonaltenyésztés olyan egyedekből ál, amelyek származásukat tekintve egy vagy több olyan ősre vezethető vissza, melyek küllemi, vagy más tulajdonságaik kimagaslóak.
Érdemes több vonalat tenyészteni, hiszen úgy szinte a végtelenségig variálhatók azok produktumaik. Természetesen nincs garancia arra, hogy így minden fiatal szép lesz, csak esélyt adunk rá. Ne várjunk csodát az első perctől, de az apró lépések meghozzák a várt eredményt. Sok idő után, ha mégis szükség van vérfrissítésre, akkor, ha több vonalunk van, könnyen megoldható.
Vérfrissítésről beszélünk, ha fajtán belül, de más tenyészetből, vagy más vonalból származó hímet alkalmazunk.
Saját állományunk minőségi megítélésekor merjük észrevenni és bevallani, ha valami nem jó. Én úgy vélem, hogy az örökös elégedetlenség visz előre. Vallom azt is, hogy csak egy szép alkati, vagy csak egy jó tulajdonság egy példányon kevés ahhoz, hogy kialakuljon egy egységesen jó és szép állomány. Egy olyan minőségű állomány, amely önmagához képest jobbat produkál. Éppen ezekért egy-egy példányon legyen fellehető sok olyan jegy, amely egyértelműen mutatja annak nemességét. Jelenlegi Kakasdi Székely begyeseink legjavai engednek arra következtetni, hogy milyenné válhatnak jövőbeli leszármazottaik. Mivel gyorsan költő, nagy életerejű fajta, még szigorú szelektálás mellett is, rövid időn belül elérhető a minőség általános javulása. A rajzolatok múltbéli keveredése és egyszínű vagy másféle rajzolatú fajták bekeverése miatt fel feltörő hibás rajzok csak úgy minimalizálhatók, ha a tenyésztő kíméletlenül szelektál erre is. Az adott példány örökletes minősége az utódain mérhető le. Ezért próbáljunk ki többféle variációjú párosítást, mert nem biztos, hogy nem találjuk meg azt a passzoló példányt, amivel már szép utódokat örökíthet akár egy közepes vagy gyenge minőségű is. Persze akkor sem szívesen nézzük a gyengébbet, ha tudván tudjuk, hogy az utódai lényeges része szép. Azonban számolni kell annak az eshetőségével is, hogy előbb utóbb felszínre kerül, a gyakorlat szerint az unokák között a nagyszülő minősége. Mivel előre haladunk a gyengébb minőségű példányokat lehetőleg mellőzzük. Végső esetben olyanokat vonjunk be, amelyek közvetlen testvérei szépek. A költés intenzitása lehet genetikán alapuló hajlam, tartástechnológiai hatás, a példány kora stb. De megfigyeltem, hogy létezik valami szimpátia féle a galambjaink között is. Ugyanis példa rá, hogy vannak nehezen összepárosíthatók, amelyeken látszik, hogy boldogtalanok és költésük is visszafogott. A kényszerpárosításkor megfigyelhető a hím mélabúja és a tojó olykori flörtölése más hímekkel. Gyakran a fiókák nevelését is elhanyagolják. Vonaltenyésztéskor engedni lehet egyébként össze illő példányokat spontán párosodni. A Kakasdi Székely begyes jelenleg genetikailag igen tág, ezért merni kell alkalmazni a rokonok egymás közötti párosítását. Tudományosan kidolgozott szisztémák alkalmazásával a rokontenyésztés idővel, több generáció után az ivadékok nagymértékű küllemi hasonlóságát szavatolja. Az állattenyésztés nagyon bonyolult tudományág. Első sorban a genetikai sokrétűsége miatt is. Tudásunkhoz és szerencsénkhez mérten kövessünk el mindent annak érdekében, hogy sok szép ilyen fajta begyünk legyen. A galambász lehet jó szemű, ráérző, de a galambtenyésztés lehet tudományos gyakorlaton alapuló is. Magas szintű művelése a Kakasdi Székely begyes tenyésztés területén kamatoztatható és gyümölcsöztethető lehet. Ez rajtunk, tenyésztőkön múlik. A szándék nem lehet öncélú, ezért minél több tenyésztő egységes szemléletén alapuló tudására van szükség a fajta felvirágoztatása érdekében.
Z. Tóth János
Kisújszállás

A magyar fajtákra asszociáltam! A karrier, vagy pl a king esetében normálisan rögzített standard van, amit be lehet tartani, lehet az alapján tenyészteni, és ha egy külföldi bíráló szeme elé kerülnek a magyar tenyésztésű galambok, akkor nagyon sok jó sikert érnek el a tenyésztők! Ez nem kérdés! DE kérdezze már meg a kingklubot, hogy a tagsági díj fejében mit kap a szövetségtől? Ja, gyűrűt-pénzért? Egyéb?

De maradjunk a magyar begyes klub további munkájánál!

Köszönjük! Szépen összefoglalta azokat a problémákatm amik ellen mi évek óta küzködünk! A magyar galambtenyésztés a végét járja!
Beszélgessünk!

Ne reménykedjen....
Mi a helyzet az ó-német begyessel?
Vannak bizonyos törekvések, hogy összemossanak fajtákat Európában.
Pl fodrosok, pávagalambok! Mi évek óta küzdünk azért, hogy a magyar pávagalamb, a magyar fodros eredeti tisztaságában magyar fajtaként fennmaradjon!
Azt mondták, hogy fajtaklubot kell alapítani, ez a megoldás a problémák kezelésére!
Lehet, hogy nekünk volt igazunk, és a fajtaklubban sem lehet csodát tenni egy felsőbb álhatalmi téboly akarata ellen, miszerint minden fajta galamb németországban keletkezett????

Mi ez a nagy lemondási hullám?

Tisztelt Magyaró.begyes Tenyésztők! A fajtaklub titkári posztról lemondtam. Nincs is ilyen fajtájú galambom, így ez ügybe ne keressenek! Megköszönm az eddigi bizalmat,de úgy érzem nem tudok tenni a fajtáért.Tisztelettel Paksi János

Minőségi,szabályos rajzú példány.

Elfolyt szív rajzú,pofa foltos rajz hibákat magán viselő Kakasdi Székely begyes galamb

színes rajzolta zártsága és határa a begyen-mellen